Sajnos elég sokszor hallom a következő mondatokat.
– „ Ez mind szuper, de éppen csak kijövök a fizetésemből”
– „Még először megcsinálom a garázsbejárót és ha kész, majd akkor beszélünk róla. Addig nincs miből.”
– „Itt az iskolakezdés. Tudja maga mennyibe kerül? Nincs egy fillér fölöslegünk se…”
– „Ebben a gazdasági helyzetben?”
– „MIBŐL?”
Eközben Én ülök egy gyönyörűen berendezett nappaliban, és próbálom megőrizni a hidegvéremet. Hiszen a falom ott lóg a vadiúj plazma tv (minimum 106 centi), a dohányzó asztalon ott hever a hanyagul odadobott új Suzuki kulcsa, és a kedves ügyfél, egymás után szívja a cigarettákat, melynek doboza 690 Ft.
Ja, hogy hitelből!? Az persze mindjárt más…! Az csak természetes, hogy ha a család bevétele 250.000 Ft,- akkor van 70.000,- lakáshitelem, 53 000,- az autó, és “MEKKORA BOLT VOLT”, kamatmentes részletre „csak 18 ezret fizetek” a tv-re….
De a jövőre gondolni nincs miből…
…hááát, gratulálok…
Számoljunk csak, ha csak a tv részletét félretesszük, az egy átlag hozammal számítva, a hozamos hozamoknak köszönhetően, hány tíz millió is a futamidő végén?
Higgyék el, sok…
– „De hát ez NAGY BOLT, csak nem hagyom ott! Azért gürizek, hogy még ezt se engedhessem meg magamnak?!”
De. Megengedheti. Csak aztán akkor is jusson eszébe, mikor már nem tud gürizni, és éhes lesz! És akkor nézegetheti a szép tv-jét, ha még nem kapcsolták ki az áramot.
Ilyenkor megpróbálom a család segítségével/aktív közreműködésével megvilágítani, hogy lehet ezt másképp is. Megpróbálom azt, hogy Ők mondják ki, – valamit rosszul csinálunk.
Hogy ne azt mondják „nekünk nincsenek hosszú távú céljaink”!
Tényleg? Akkor a két pici gyermek miért rohangászik a lábunk alatt?! Velük nem kell törődni? Ők nem hosszú távú tervek? Őket nem kell felnevelni, elindítani az életben?
Ez nagyon bosszantó tud lenni, de a mi feladatunk az, hogy pénzügyi kultúrát honosítsunk meg ott, ahol a család költségvetésének tervezését, még csak hírből sem hallották. Vagy hallották, csak nem jól csinálják.
De van olyan eset is, mikor a család helyzete, tényleg kétségbe ejtő! Ez a nehezebb eset.
Idézetek, egy nemrégen kapott levélből:
„Egy irodában dolgozok, havi 110.000 Ft,- ért. Három gyermekünk van. A férjem annyi túlórát vállal, hogy mire hazaér, szinte az ajtóban esik össze. A kaja, a rezsi, a csekkek…., már nincs több erőnk.”
Igen, megértem, itt tényleg nagyok a gondok. Bár sajnos azt kell mondanom, nem nagyobbak mint a mai átlag magyarországi családok gondjai.
Welcome to Hungary…
De ki mondta azt, hogy csak 110.000-et lehet keresni? Ki mondta azt, hogy ott kell dolgozni?
Én biztos nem azt javasoltam, hogy ragadjon le ott, abban a posványban, ahol most tart! Tényleg így akarja leélni az életét? Ez a jövőképe, ha van egyáltalán?!
Van egy új kolléganőm. A múlt hónapban – kapaszkodjanak meg – 35.000 Ft-ot keresett a munkahelyén! Mert, nincs munka, a főnök csak ennyit bírt adni, kényszerszabadság, stb…
Ja és nem mellékesen, alá kellett írniuk, hogy most már csak négy órásra vannak bejelentve, januárt 1-től visszadatálva.
Mellette Főiskolára jár, és gyermekvállaláson gondolkoznak a párjával, hiszen lassan itt az ideje.
29 éves.
A 15.000 Ft,- tandíjat kölcsönből fizette be, de belevágott!!!
Mert azt mondta, ez így nem élet! Én ennél többet akarok! Tudom, hogy ennél többet érek, többre vagyok hivatott.
És most a mindennapi, gondok mellett nekiállt, és új szakmát tanul! Iskolába jár, képzéseken vesz részt, teljes szívvel odatette magát, és CSINÁLJA!
Valószínűleg, sikeres is lesz.
Igen, tudom. Nem könnyű. Soha nem is mondtuk, hogy az.
De lehet továbbra is nyakig ülni a sz@rban, bár most már kellemetlen, mert kezd fújni a szél is, és jönnek a hullámok. De ki is lehet mászni onnan.
Ön melyiket választja?