Folytatódik, sõt fokozódik az eurózóna bajban lévõ országaival kapcsolatos aggodalom a görög és a spanyol fejlemények hatására, amelynek jeleként ma fokozott kockázatkerülés mutatkozik a pénz- és tőkepiacokon. A görögöket lehet, hogy a következő hónapokban lekapcsolják a nemzetközi hitelezési “lélegeztetőgépről”, a spanyoloknál pedig sorra kérnek központi kormányzati pénzügyi segítséget az autonóm tartományok. A vezető részvényindexek világszerte esnek, ugyanez látszik az euró árfolyamán is, amely újabb kétéves mélypontot ütött a dollárral szemben.
- Német lapértesülés szerint az IMF leállíthatja a görögöknek szánt további hitelrészletek folyósítását a nem teljesített makrogazdasági célok miatt
- Ez növeli annak esélyét, hogy a görög állam finanszírozás nélkül kénytelen teljes államcsődöt jelenteni
- A súlyos gazdasági nehézségekkel szembenéző Spanyolországban a 17 autonóm tartomány közül akár 6 is központi kormányzati segítségre szorulhat
- Ez növeli annak esélyét, hogy végül nemcsak a spanyol bankrendszer, hanem az állam is külső mentőövért folyamodhat
- Rövid távon nincs tervben eurózónás (válság)találkozó, a német alkotmánybíróság pedig csak szeptember közepén határoz az ESM alkotrmányosságáról, azaz közel kéthavi bizonytalanság “borítékolható”
Elhallgatta a 2008-es globális, illetve a 2010-től kibontakozó eurózóna válság veszélyére figyelmeztető információkat a Nemzetközi Valutaalap és “romlott” az a módszer, ahogy a vezérigazgató kiválasztása történik – többek között ezzel indokolta megdöbbentő tartalmú felmondó levelében a döntését Peter Doyle, amelyet eljuttatott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Igazgatótanácsa, illetve vezető stábja felé is. A 20 éve az IMF-nél dolgozó veterán közgazdász a szervezet európai részlegén belül a Svédországgal, Dániával és Izraellel foglalkozó egység vezetője volt és többek között Christine Lagarde vezérigazgatónak is szemrehányást tett személyisége miatt, illetve amiatt, hogy illegitim módon került a világszervezet élére.
Elhallgatott információk (?)
A június 18-án kelt levelet a CNN most szerezte meg és többek között a Reuters is idézett belőle igencsak megdöbbentő tartalmú kifejezéseket. Peter Doyle miután a levél elején köszönetet mondott akkori, illetve korábbi munkatársainak, rögtön le is szögezte: 20 évi szolgálata után szégyelli, hogy valaha is kapcsolatba került az IMF-fel. Ezt nemcsak amiatt érezte úgy, hogy a szervezet inkompetens módon kezelte a 2008-2009-es globális, illetve a jelenleg is egyre mélyülő eurózóna válságot (ezt egyébként az IMF korábbi saját anyagai is elismerték), hanem amiatt is, hogy az ezen válságokkal járó hatalmas nehézségeket már jó előre felmérte a szervezet, de ezeket az információkat elhallgatta a közvélemény elől.
Az IMF szóvivője amellett, hogy elismerte a szervezet válságkezeléssel kapcsolatos hibáit, az utóbbi vádat visszautasította a Reuters megkeresésére. William Murray arra hivatkozott: nincs bizonyíték arra, hogy Peter Doyle ne mondhatta volna el a nézeteit (el lett volna hallgattatva), illetve arra sem, hogy bármilyen más fontos információt elhallgatott volna a közvélemény elől a szervezet.
A hírügynökségnek egyébként névtelenséget kérő IMF-es illetékesek elismerték: van feszültség a szervezeten belül amiatt, hogy az IMF a pénzügyi erőforrásainak jelentős részét az eurózónára fordítja (görög, ír, portugál mentőcsomag), miközben nem őrzi meg azt a jellegű függetlenségét, amely egy ilyen helyzetben például egy feltörekvő piaci országnak szóló hitelprogram esetén szokásos lenne.
Összeomlás szélén az euró
Peter Doyle a felmondólevelében azt is felrótta a szervezet vezetésének, hogy a két válság veszélyére már jó előre figyelmeztetni kellett volna a vezető döntéshozókat, még akkor is, ha ez részben süket fülekre talált volna. Mindennek a következménye levele szerint az, hogy rengetegen szenvednek például Görögországban (és a probléma még súlyosbodni fog megjegyzése szerint), “a világ második legfontosabb tartalék devizája (az euró – a szerk.) az összeomlás szélén áll”, illetve az IMF az utóbbi két évben próbálja utolérni az eseményeket a válságkezelő lépéseivel, azaz lemaradt a megfelelő intézkedésekkel, hogy megmentse az eurót.
Az IMF veterán közgazdásza arra is emlékeztetett a levélben, hogy hiányosságok vannak a szervezet gazdasági és pénzügyi folyamatokban való felügyeleti tevékenységében, és utalt arra is, hogy a szervezet túlságosan is “húz” Európa felé a döntésekben.
“Romlott” a módszer
Peter Doyle nyíltan kritizálta azt a régóta meglévő szokást, miszerint az IMF-nek mindig európai, míg a Világbanknak amerikai vezetőt választanak. Szavai szerint ennek a gyakorlatnak az elmúlt évtizedben mindig katasztrofális következményei lettek. Horst Köhler német, majd Rodrigo Rato spanyol belpolitikai célok miatt idő előtt mondott le vezérigazgatói tisztségéről, tavaly pedig a francia Dominique Strauss-Kahnnak botrányos körülmények között kellett távoznia.
Az európai vezetők kiválasztásának “szokásjoga” tavaly annak ellenére sem változott, hogy számos feltörekvő piaci ország szeretett volna nagyobb beleszólást az IMF ügyeibe. Végül a volt francia pénzügyminiszter Christine Lagarde került a vezérigazgatói székbe, amely folyamatot “romlottnak” nevezte Peter Doyle a levélben. A mostani vezetőnél “sem a neme, sem az integritása, sem a lendülete nem tudja ellensúlyozni azt a tényt, hogy alapvetően illegitim módon került az alap vezetői tisztségébe” – jelenti ki kendőzetlen véleményét a felmondott veterán közgazdász a levélben.
“Ha ezt tudtam volna”
A dokumentum végén két fontos dologra is figyelmeztet Peter Doyle. Egyrészt arra, hogy az ilyen kinevezési módszerek hatásai káros módon leszűrődnek az alsóbb vezetői rétegekbe is és összességében a szervezet menedzsment kultúrájának ártanak. Másrészt arra, hogy vannak még “szellemes” (jófej) emberek a szervezetben, akikre vigyázni kell, nehogy ők is felmondjanak.
“Az IMF Igazgatótanácsának az az érdeke, hogy egy fogyatékos, a felügyeleti rendszerben hiányosságok mellett működő szervezetet irányítson. Bárcsak tudtam volna ezt 20 évvel ezelőtt, hogy ilyen választási lehetőségem van” – zárta megdöbbentő tartalmú levelét a felmondott veterán közgazdász.