Értékpapírok! Részvények! Válság! Vigyázz!
Ezek azok a szavak, amelyek az emberek többségének azonnal eszébe jutnak. De miért?
Általában az első gondolat, ami ilyenkor az eszünkbe jut, a tanulmányainkból fakad. A NAGY AMERIKAI GAZDASÁGI VÁLSÁG.
Mindenki tönkrement és öngyilkos lett…
A kávét vagonszám szórták az óceánba…
Minden elveszett…
Nos, a Nagy Válság 1929-1933-ig tartott. Ez volt a világtörténelem legnagyobb ilyen jellegű katasztrófája és valóban megrengette a világot. És ki tudja mi történt ’34-ben?
A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe a Dow Jones Industrial Average (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját 381 ponttal. A részvények túlértékeltségét mutatja, hogy a részvények átlagos P/E mutatója 1929 szeptemberében 32.6 volt, ami magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5.-én 2,7%-ot esett az index, 379-ről 369-re. Szeptember folyamán elég hektikusan alakultak az árfolyamok, majd októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. Az index 326-ról 305 pontra esett vissza, ez 6,5%-os csökkenést jelentett. Másnap tovább 299 pontra süllyedt. Majd október 28-án, jött az u.n. “Fekete Hétfőn” amikor 12,82%-os zuhanással 260 pontra csökkent az index értéke. Másnap, október 29-én újabb közel 12%-os veszteség következett, az index 230 ponton zárta a napot. Ez két napra vetített 24%-os veszteséget jelentett. Az árak csökkenése ezzel nem fejeződött be. Az index 1930. október 8-án 200 pontig süllyedt, 1931. szeptember 29-ére pedig a Dow Jones 100 pont alá csökkent. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs után 41.22 ponton érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett.
A pénzintézetekkel kapcsolatos intézkedéseket a válság során átgondolták, ennek eredményeként lett a leginkább szabályozott terület, ami napjainkban is igaz. Új banktörvények születtek és bankfelügyeleti hatóságokat hoztak létre a betéttulajdonosok védelmére. Sok országban a bankválságot csak az állam volt képes megoldani , így sok nagy bank került állami tulajdonba.
Érdekes aktuális folyománya a történteknek, hogy a részvény, mint kockázatos befektetési forma megtérülését hosszútávon szokták vizsgálni, és összehasonlítani más befektetési formák hozamával. Ezen összehasonlítások kezdődátumának gyakran a 1932-es mélypontot szokták választani. Egy esetleges 3 évvel korábbi kezdőpont választása esetén egészen más eredményeket kaphatunk…
És itt ebben a mondatban van a kutya elásva. A HOSSZÚTÁV szó a kulcs! Hosszútávúnak hívjuk a 10 év feletti befektetéseket.
A válság utáni években az árfolyamok óriási emelkedést mutattak, ami köszönhető az újra beinduló gazdaságnak, hiszen a fejlődés sosem állhat meg. Húzóágazattá vált a kőolajipar, és az autógyártás. 10 év múlva az okos befektetők, akik nem ijedtek meg, és nem szálltak ki elegánsan ebből az árnyékvilágból, óriási haszonra tettek szert.
Gondoljuk csak végig, ha a fejlődés megrekedne, még mindig a kőbaltánál tartanánk. A fejlődés gyorsulása egyébként napjainkra meghatványozódott, és ez a tendencia így is marad.
Mivel mi ezt a fejlődést használjuk ki, a befektetéseink hosszú távon biztosnak mondhatóak. Azt, hogy melyik iparág papírjait vásároljuk meg, azt mindig az adott húzóágazathoz kell igazítani, és még ezen belül is rengeteg kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy gondosan összeválogatott portfólióba bekerülhessen.
És itt hangzott el, egy másik kulcsszó! A portfólió.
Ugyanis: A kockázatok további porlasztása érdekében soha, ismétlem, soha nem csak egy fajta értékpapírt vásárolunk. Az általánosan bevett gyakorlat szerint egy jól összeállított csomagban, 50-100, néha még több papír is szerepel. Egy ilyen csomag általában egy adott terület értékpapírjait foglalja magában (pl:Oroszország), de több iparágra bontva. Lássuk csak mibe jók az Oroszok? Pl: a tankgyártásban, a Moszkvicsban, a Kalasnyikovban, és az Usanka gyártásban. Logikus, hogy ezen cégek részvényeiből fogjuk összeállítani az Orosz alapot. 
De azért az olaj, a gáz stb. sem rossz… Szerintem a Gazpromról már mindenki hallott.
És akkor még csak az orosz piacról beszéltünk. Kapásból fel tudnék sorolni még öt-tíz olyan területet, amire érdemes odafigyelni. Kis szorzás után: kb.500-1000 részvénybe vagy más típusú papírba fektetjük a pénzünket.
Most őszintén, mennyi az esélye annak, hogy ezek mind egyszerre mennek tönkre?
Ugye nem sok….
Természetesen mindig van egy két cég, ami nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de ezeket az alapkezelők kiszórják, és helyükre más, jobban teljesítő papírokat vásárolnak. Ezért kell nekik éjjel nappal, folyamatosan monitorozni a piacokat.
És akkor még nem beszéltünk az állami garanciákról, a biztosító társaságokról, a különböző keresztbiztosításokról, és a többi nyalánkságról, amik mind-mind a mi biztonságunkat szolgálják.
Ezekre a tanácsadói beszélgetés alatt, ki fogunk térni, hiszen a biztonság mindenkinek fontos.
Nekünk is.